Sok éve vagyok már a szakmában és egyre többször van olyan esetem, ahol irreális reményekkel és elvárásokkal érkeznek hozzám (pl: 10 éves gyermek önálló járásra képtelen, sorvadt izomzata van, fogyatékos, veleszületetten terhelt). A látogatások alkalmával legtöbbször sikerül átbeszélni, mi és mennyi várható el, mibe tudok beleszólni, mibe nem. Máshol is leírva találják, hogy a rendszer biomechanikai alapokon és elveken működik a kapcsolódási pontok miatt széleskörű az a tüneti kör /a honlap más bejegyzéseiben lehet róla olvasni/, amire hatni lehet, ahol változást lehet elérni.

Irányelvek, segédlet az elvárásokhoz:

• Ha a problémák (akár széles köre is) csak biomechanikai elakadásokra vezethető vissza, akkor a tünetcsokor 1-2 alkalomból rendezhető, a változás látványos, csodának tűnő. E kedvező esetben is kell a páciens együttműködése (házi feladatok végzése, amit adok; kényszertatásokon való változtatni akarás /munkahely/; mozgás stb.) a tartós siker érdekében. Ha nem változtatnak semmin a problémakör előbb-utóbb visszaáll.

• Ha anatómiai eltérésről van szó a probléma a rendszerhez tartozhat is, meg nem is, ez kiderül az első látogatás alkalmával. Ha a rendszerhez tartozik (pl anatómiai lábhossz különbség – sok ilyen páciens is volt már), akkor folyamat kezelésre van szükség, azaz rendszeresen kell jönni, de amíg a szervezet növekedésben van, ilyen eltérések is korrigálhatóak. (A folyamatzavarok korrigálása a második alkalomtól félárasak, mivel többször kell jönni)

• Ha a biomechanikai problémák mellett és a szervezet kompenzációs válaszain túl egyéb problémák is vannak (pl: izomerő-egyensúly probléma vagy valós gerincferdülés esetén /azaz nem kompenzációról van szó, hanem fejlődési zavarról és a jelenség hason fekve is nyilvánvaló, nem csak állva/ vagy pszichés probléma esetén vagy lelki, érzelmi zavarok esetén), a rendszeres biomechanikai korrekciók mellett (a rendszeres, negyedéves korrekciók is félárasak – főleg gyermekek érintettek) és a páciens gyógyulni vágyásának szándéka mellett más szakterületek specialistáinak bevonására is szükség lehet. Ilyen területek például: gyógytorna; schroth torna; célzott nyújtások-erősítések; vizuális és vestibularis felmérések és terápiák; TSMT torna; optometria; fogászat, kineziológia; Spirituális Válasz Terápia (SVT); Gyógyító Tér Terápia; stb.

Felnőttek esetén a pszichés / lelki zavar elsődleges is lehet, ilyen esetben a testi rendezés (oszteoterápia) abban segít, hogy amíg a probléma újra előáll, addig a páciens lehetőséget kapjon, hogy a dolgait újra gondolhassa, szabadabban, fájdalom nélkül legyen és ezen területeken jelentkező gondjait megoldja. Ha nem oldja meg, a pszichés és/vagy lelki eredet visszaállíthatja, visszaállítja a fizikai zavart. Ne feledje a test nem tud különbséget tenni fizikai terhelés és pszichés terhelés között, mindkettőre ugyanúgy fog reagálni. Ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy az elme meg nem tud különbséget tenni valóság és képzelgés között. Ha ezt megérti, akkor az is nyilvánvaló, hogyan tud pszichés feszültség testi panaszokat okozni.

Gyermekek esetén a szülőknek különös figyelmet kell szentelni arra, hogy a gyermek problémáit több szinten is meglássák. Eleve nehézséget okoz, hogy a szülő megértse, a gyermeknek is lehet pszichés és/vagy lelki baja. Ennek eredetét kinyomozni nehéz, szükség lehet önvizsgálatra, mert a szülőből is jöhet, továbbá lehet karmatikusan, akár generációkon keresztül magával hozott teher a háttérben. Sőt, ha a szülő ezt meg is érti és a gyermeket komplexen látja, a fizikai szintet sem lehet egy szakterületen keresztül minden esetben rendezni. Az oszteoterápia az egyik legszélesebb körű rendszer, legtöbbször gyors és látványos, ami benne foglaltatik az az alapja sok más társterápia sikerességéhez és hatékonyságához. Olyan szakember sorait olvassa, aki az alapok rendezésében segít. A gyerekeknek legtöbbször itt kéne kezdeni és ezután csak azzal foglalkozni, ami a tünetcsokorból marad. Megjegyzés: * A világ szerencsésebb helyein az első biomechanikai korrekciókat a szülés után a kórházban elvégzik és a csecsemőt biomechanikai feszültségek nélkül adják át a szülőknek. * A biomechanikailag tehermentes csecsemő a növekedés során és a gyermekkori beverések / traumák esetén (pl a járás tanulásakor, csúszdáról fenékre érkezéskor, fejre eséskor stb. stb.) újra biomechanikai feszültségeket szerezhet, szervezete újra elállítódhat, ami funkció zavarokat, idegrendszert érintő zavarokat okozhat. Ezeket a feszültségeket az ortopéd szakmában nem vizsgálják, mert nem anatómiai problémákról van szó! Ezt fontos megérteni, a szervezet egy élő, mozgó folyamatosan önmagát korrigáló, önmagát rendező, önmagát gyógyító rendszer!

A gyerekek döntő többségének az oszteoterápia elég lehet, de nem midig és a fent említett példákban leírt társterületek szakembereinek bevonására is szükség van, sőt ott több munkát / energiát / fáradságot kell beletenni, mint a néhány alkalmas oszteoterápiás kezelés esetén. A szülőnek széleskörű megértésre kell szert tennie, mert ha a gyermeknek például nem tényleges gerinc ferdülése van, hanem kompenzációs gerinc ferdülése van és ha ilyen esetben a gerincet kezelik, az szakmai hiba! Másik példa, ha a gyermekkel testének rendszeres biomechanikai korrekciója nélkül végeztetnek célzott aszimmetrikus tornát (pl schroth tornát), vagy fájdalom elkerülésére a tünetbe szólnak bele és nem az okba (pl tape-elés) akkor sok munka, fáradság ellenére évek alatt egy hibás pozícióból a rendezés helyett egy másik hibás rendszert építenek fel! Ezzel szembesülni évek kínlódása után fájdalmas, jobb elkerülni, egyik problémából kerültek így csak egy másikba..