Köszöntöm Honlapomon!

Ez a honlap Az Élet Háza teljes tevékenységi körét felöleli, azaz minden terapeuta tevékenységéről és a kapcsolat lehetőségéről szól. Ugyanakkor érthető, hogy leginkább a ház tulajdonosával  és annak tevékenységével foglalkozik első sorban, ezért leginkább az Oszteoterápia, Jóga, Masszázs témakörében tud széleskörűen tájékozódni, aki ide ellátogat.

1974-ben érkeztem erre a világra. Sok tanulás, versenysport, menedzser karrier és ezek célrendszere jellemezte életem első felét. Sokan sikeresnek mondanák, amiket ebben az életszakaszban elértem, noha sosem éreztem magam különlegesebbnek másnál, egyszerűen törekvésben, állhatatosságban és készségek elsajátításában magasra tettem magamnak a lécet. Sok címet szereztem, sok ajtó kinyílt.

Mindig könnyen megtaláltam a hangot – néhány kivételtől eltekintve – bárkivel, pozíciótól, rangtól függetlenül. Tovább is mehettem volna ezen az úton, mehetne a megjátszás, a műmosoly, a siker és csillogás imázsa. Téves azonosulás mindazzal aminek hívtak, a pozícióval, aminek mások mondták, hogy vagyok. Belül meg egyre nagyobb üresség és fáradtság jelentkezne. Tudom, tapasztaltam, mi az a burn out. A szenvedés hatására a fiatalkori önzést egyre inkább az alázat váltotta fel bennem.

A világ felszínessége, az egyetemes értékek hiánya, a mátrix lét, 33 évesen elindított egy úton, ahol mélyebb igazabb értékek után kezdtem kutatni. Ki akartam lépni a mindennapok szenvedéséből és a létezés végtelen egyszerűsége, könnyűsége vonzott. Törekedtem igaz, működő tudás elsajátítására. Ezen az úton olyan mérföldköveknek tekinthető területeket ismerhettem meg és áshattam saját kutam ezekben mélyre, mint a Jóga és az Oszteoterápia. Értékes mesterek jelentek meg az életemben. Egy keleti mondás szerint “Ha a tanítvány készen áll, a mester megjelenik. Ha a tanítvány készen áll, a mester eltűnik…” ÓM…

Az átalakulás a “váltóállítás” 41 éves koromig tartott, a teljes váltásra 44 éves lettem. Ma, a B oldalon ezek a kincsek nem csak egy tevékenységet jelentenek nekem, hanem filozófiát, életformát. Úgy élem az életem, amit képviselek. Ma már ezt nagy adománynak tartom, hogy azzal foglalkozhatom, ami lelkesít. Az ásásban olyan mélyre sikerült jutni, hogy több vízzáró rétegen túl a forrásban lubickolok, itt kutatok és mélyülök el a lehetőségek végtelenségében. A boldogulás és siker már nem cél, hanem az út, az életforma, a tevékenység következménye. Mennyivel másabb így a létezés! Ezzel az attitűddel olyan élményben részesülök, mintha a létezés a tenyerén hordozna. Sok és kemény tehertétellel kínál meg folyamatosan az élet, mégis könnyűnek érzem! Boldog vagyok abban, amiben vagyok, és azokkal akik körül vesznek!

Ön aki itt van, bizonyára szintén keres. Keres valamit, ami működik, mert a készen kínált és előre megcsócsált dolgokban nem találta meg, a gyógyulást, a lelki nyugalmat. Lehetséges gyermeke nem úgy fejlődik, ahogy Ön szerint kellene és legtöbbször nem kapott más választ, mint hogy “nem kell aggódni anyuka, majd kinövi a gyerek”. Ön pedig látja, tudja, érzi, hogy valami nem stimmel. Nagyon sok probléma megoldható, ha más rendszerek szemüvegein keresztül tudjuk nézni ugyanazt a helyzetet. A valós, működő dolgokat nem lehet iskolában megtanulni, mert a rendszer nem érdekelt önálló, életképes csoportok, közösségek létezésében. Szétszabdalva, egymástól elválasztva kell tartani az embereket, mert úgy irányíthatók és úgy használhatók ki a legjobban. Fogyasztói társadalom…  Még azok a termékek, melyek működnek, azok sem elérhetők hosszú távon, mert nem termelnek profitot, törlésre kerülnek a palettáról… “Élettartamra való tervezés”, “fenntartható fejlődés”, “design to value”, “jobbat olcsóbban” ilyen és hasonló gyönyörűségek fátylában, egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed az emberiség.  A profit, a kamat hajtotta látszatvilág megöli az ember(i)séget, hányan, de hányan szeretnének lépni, kilépni. Csak az a lépés, a bátorság nincs meg. Mert arra lettünk kondicionálva: “Kicsi vagy, semmi vagy, úgy sem fog sikerülni”…

Ha egyszer valaki mer lépni, rálép saját álmainak útjára, meg meri tenni, azt, amire a többség vagy csak a száját húzta félre, vagy nem vette komolyan, az előtt óriási távlatok nyílnak ki, olyan jó lenne, ha az emberiség egyre nagyobb része ébredne. Az ébredés nem könnyű, sokszor fáj és kemény munkával jár, mert felelősséget kell vállalni ez esetben az embernek önmagáért, családjáért, szeretteiért. Saját kézbe venni az orvoslás (az egészségügy a krónikus betegségek terén, az ma betegségügy, avagy tünet és látszat menedzsment, nem nevezhető orvoslásnak), az élelmiszerellátás, az oktatás egy részét nagy vállalás, kemény élet, kemény munka, sok tanulás. Felnőtteknek való! Nem tűnt még fel, hogy pont ezt vették ki az elmúlt évszázadokban a kezünkből? A paraszt a kommunizmusig a fentiek birtokában volt még! A mátrix könnyű élet illúzióját ígéri, igaz a lemez végén kiderül sosem adott teret az élethez. Az élet felelősségvállalás, józan paraszti ész és sok – meg még annál is több – kemény munka. Na ez az amit megtanultam és amit nap, mint nap vállalok. Nem keresem az olcsó, híg és felszínes dolgokat. Kemény munka, ebben hiszek – de csak így válik a bőrkabátban lévő lélek EMBERRÉ. Emberré a szó földi és isteni értelmében, kapoccsá Ég és Föld között.

Kívánom találjon mindenki magában Istenre és törekedjen a teljességre!

Áldás minden látogatónak!

Tata, 2020 Január

Namasté, Meskó Balázs